Jelentősebb ideje a short beszállókat keresem a részvényindexekben, azonban az általam követett indexek egyike sem adott még egyértelmű jelzést az eladásra technikai alapon. Igazából mindenhol tombol a bika még mindig.

Hiába vagyok bearish, ha a piac egyelőre mást mond.

Pénteken mégis beleadtam a fél 3-as adatok utáni reakciók miatt az amerikai indexekbe. Miért ?

• a piac a munkaerőpiaci adatokban most először az infláció veszélyét látta, és esett.
• kötvényárfolyamok tovább szakadtak
• rövidtávon nagyon túlvettek az amcsi részvények
• semmi esetre sem gondoltam, hogy az esésbe bele kell venni. Ha pedig nem szabad venni, akkor adni kell.
• türelmetlen vagyok

Nem túl szofisztikált érvek. Inkább csak józan paraszti ész.

Ha a pénteki nap után új csúcsra tudnak menni pár héten belül az indexek, akkor szépen lezárom a bukót. Ezt a pénzt azért fogom kifizetni a piacnak, mert türelmetlen voltam, és nem vártam meg, hogy technikai alapon is jelzést kapjak.

De miért megyek a technika szabályai ellen ?

Félreértés ne essék, nem a csúcsokat keresem, de sajnos a jelenlegi piacon fennáll a veszélye, hogy egyik napról a másikra fogunk nagyot szakadni, ami miatt jobbnak látom teszt eladásokkal operálni. Félő, hogy ez a piac nem fog tankönyvi eladási jelzést mutatni (alacsonyabb csúcsból lefordulás, stb..),  hanem úgy fog fordulni, mintha egy hulló kést tükröznénk.

Ezért inkább próbálkozom teszt eladásokkal kitapogatni egy lassan 10-ik évébe lépő bikapiac végét, amely erejét az emelkedő hozamok szépen lassan kezdik elszívni, semmint hogy a longokkal operáljak.

Nem feltétlenül az első döféstől fog térdre esni a bika, de nekem úgy tűnik, hogy az első döfés megvolt, és innen már talán könyebb lesz elugrani, ha újból fel akarna öklelni.